A haszonkerti növénytársítás ősi technika, amely lehetőségeire már az ókori görögök és rómaiak is felfigyeltek. Az elmúlt évszázadok során a technika különböző változatai alakultak ki világszerte, a helyi éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően adaptálták a módszert.
A haszonkerti növénytársítás technikája a mai kertészkedők számára is nagy jelentőséggel bír. A növénytársítás lehetővé teszi a növények hatékony elrendezését és a terméshozam növelését, miközben csökkenti a kártevők és betegségek kockázatát.
Ezért van szükség növénytársításra
A haszonkerti növénytársításnak számos előnye van a növények egymásra gyakorolt hatásának fokozásában, a termésnövelésben és a kártevők, betegségek elleni védelemben. A növénytársítás koncepciója arra épül, hogy a növények különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezek együttesen elősegíthetik egymás növekedését és egészségét.
Egyes növények képesek megakadályozni a kártevők elterjedését, mások pedig javítják a talaj szerkezetét és összetételét. A növények egymásra gyakorolt hatásai eredményeként a talaj tápanyagellátása is javul, ami elősegíti a növények fejlődését és a terméshozam növekedését.
A haszonkerti növénytársítás a növények egymásra gyakorolt hatásainak kölcsönös előnyeit hasznosítja, ezáltal maximalizálva a terméshozamot, miközben csökkenti a kártevők és betegségek kockázatát. Az egyes növényeknek más és más szerepe van a kertben, és az egymással történő kombinációk lehetővé teszik, hogy növények megfelelően fejlődjenek, javítsák egymás terméshozamát, valamint védekezzenek a káros hatásokkal szemben.
A haszonkerti növénytársítás mindemellett gazdaságos is. Az egyes növények megfelelő társítása és elrendezése lehetővé teszi a kertész számára, hogy nagyobb mennyiségű növényt termesszen ugyanazon a területen, ezáltal csökkentve a termesztési költségeket.
Mit mivel és mivel nem? – A megfelelő társítás
A megfelelő társítás során számos tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik fontos szempont a növények kártevői és betegségei. Olyan növényeket érdemes társítani, amelyek különböző kártevőkkel és betegségekkel rendelkeznek, ezáltal csökkentve azok terjedését, például a paradicsom és a bazsalikom kiváló társak egymás számára, mivel a bazsalikom elűzi a paradicsomot támadó kártevőket és betegségeket. A földibolha elleni védekezés érdekében alkalmazzuk a vetésforgót, az egyes növénycsoportok kártevői így nem tudnak felszaporodni. A káposztafélék mellé ültethetünk céklát, zellert, kaprot, hagymát, sarkantyúkát.
Emellett figyelembe kell venni a növények növekedési tulajdonságait is, például a kukorica és a bab nagyszerűen megférnek együtt, mivel a kukorica magas növény, amely segít árnyékolni a babot, a bab pedig a talajt takarja, így segíti annak vízmegtartó képességét. A sárgarépa és a hagyma is kiváló társak egymás számára, de sárgarépa mellé jó jelzőnövényként vethetünk retket is.
Azonban vannak olyan növények, amelyeket nem ajánlott együtt ültetni, például a burgonyát és a paradicsomot nem érdemes együtt társítani, mivel mindkét növény érzékeny a közös betegségekre, például a fitoftórára, ezért a betegségek terjedése miatt veszélyeztetik egymást.
A növények elrendezése
Az optimális elrendezés és távolság kiválasztása kiemelten fontos a haszonkerti növénytársítás során. A megfelelő elrendezés lehetővé teszi a növények számára, hogy optimális módon fejlődjenek és teremjenek, miközben csökkenti a kártevők és betegségek terjedésének kockázatát.
Amikor az elrendezést tervezzük, fontos figyelembe venni a növények méretét és növekedési szokásait. A magasabb növényeket általában a kert végébe vagy egy ágyáson belül az ágyás közepébe helyezzük, hogy ne takarják el a kisebb növényeket. A csoportosítás olyan növényekből áll, amelyek hasonló méretűek és hasonló növekedési szokásokkal rendelkeznek. Az árnyékoló növényeket általában a déli oldalra helyezzük, hogy megvédjék a napérzékenyebb növényeket a túlzott napsütéstől.
Az elrendezés során fontos figyelembe venni a növények közötti távolságot is. A túl szoros elrendezés csökkentheti a levegő áramlását és a növények növekedési lehetőségeit, valamint növelheti a kártevők és betegségek terjedésének kockázatát. Például, ha paradicsomot és bazsalikomot társítunk egymással, a paradicsomot általában 45-60 centiméteres távolságra kell elhelyezni egymástól, míg a bazsalikomnak csak 20-30 centiméterre van szüksége. A paprikát és a petrezselymet általában 30-45 centiméterre kell ültetni egymástól, míg a hagymát és a sárgarépát általában 15-20 centiméterre. A megfelelő elrendezés és távolság biztosítja, hogy minden növény megfelelő mennyiségű fényt, vizet és tápanyagot kapjon, valamint lehetővé teszi a kártevők és betegségek elleni hatékonyabb védelmet.
Néhány példa
Egymást segítő, egymással jól megférő növények:
- padlizsán-karfiol-brokkoli-fejes káposzta-fejes saláta-tépősaláta-spenót,
- bab-kapor-eper-uborka-burgonya,
- karalábé-borsó-burgonya,
- cékla-fejes káposzta-cukkini,
- paradicsom-fokhagyma-karalábé-fejes saláta-hagyma-paprika.
Rossz szomszédai egymásnak:
- padlizsán-burgonya-borsó,
- fokhagyma-bab-borsó,
- paradicsom-uborka-burgonya.


